Teljesítettem a Kinizsi Százas teljesítménytúrát!

Egy általunk nem megszokott cikkben elmesélem, milyen is volt a 2018.05.26-án legyalogolt Kinizsi Százas teljesítménytúrám (tavalyi után a második). Igen, majdnem 100 km gyaloglás a Budai-hegység, Pilis és Gerecse erdeiben. Őrültségnek hangzik és valóban az is. 🙂

Mi a Kinizsi Százas?

Ez egy majd’ 100 km-es gyalogtúra Békásmegyertől Tatáig, amit 24 órán belül kell teljesíteni. A pontos táv 98,1 km, szintemelkedés 3126 méter. Minden év május utolsó szombatján rendezik, idén immár 38. alkalommal indult a túra. Mivel a teljesítménytúrán nagyon sokan szeretnének indulni, létszámkorlát van, előzetes regisztráció szükséges a biztos induláshoz.

A túra teljesítése nehéz feladat elé állítja az indulókat, tavaly például 74,1 % ért be szintidőn belül a tatai célba. Útközben vannak ún. ellenőrzőpontok, ahol a rajtban kapott ellenőrző lapot le kell pecsételtetni, ezzel igazolva az áthaladást.

Az első 50 km

Fél 8-kor érkeztem a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba, hogy megkapjam a nevezési lapot és chipet. 25 perc várakozás után 7.54-kor indultam neki a hosszú útnak. Az első 20-25 km-en hosszú, tömött sorokban haladnak a túrázók (25 és 40 km-es résztáv is van, így addig még többen vannak), elég sok helyen kell figyelni a terep mellett az társakra is. Idén nagyon fülledt meleg volt, ami a tavalyinál nagyobb erőpróbára késztetett. Rengeteg folyadékot kellett inni és folyamatosan keveset enni. E kettő rendkívül fontos a hosszú távú túráknál.

Pilis-tisztásról – kilátás és kapaszkodás felfelé

Az első komolyabb megállót a Pilis-nyeregnél ejtettem meg, addig három komolyabb emelkedőt kell megmászni (Kevély, Hosszú-hegy, Pilis-tisztás). 25,5 km-nél volt ez, itt 12.59-kor voltam, a tempó jó volt. Fontos az első 50 km 11 óra alatti legyaloglása, hogy éjszaka ne legyen probléma, hiszen ott már lassul az ember.

Kesztölcöt (32 km) mindenki várja: itt minden évben két kislány várja a túrázókat egy slaggal, hogy a nagy melegben vizet adjon és locsoljon. J Rendkívül jól esik a már kissé kitikkadt embereknek.

Innen már csak pár km és jött Dorog. Itt érdemes egy kis energiát vételezni, mert a város utáni 14 km-es katlan nevű hely sokat kivesz. Dorog után folyamatos emelkedővel értem el a Getét, itt 16.27-kor voltam. Tartottam a 4,9 km/h átlagot, ami jónak mondható. Itt találkoztam két sráccal, velük mentem egy darabig.

A Tokodi pincéknél sokan fel szokták adni a Gete miatt, holott az ezutáni rész szerintem sokkal rosszabb. Egy szűk ösvényen, köves, majd homokos részen kell ereszkedni, illetve emelkedni. Nagyon fárasztó, így üdítő érzés beérni a mogyorósbányai Kakukk Sörözőbe. Ez már kicsivel több mint féltáv (50,2 km), itt legtöbben megpihennek. 18.28-kor értem ide, pecsételés és egy sörvásárlás után lepihentem és egy könnyed vacsorát ettem. Jól esett a hosszabb pihenő és szinte kötelező is, mert rengeteg erőt kivett a nap és a fülledtség. És gondolj bele, ez a Kinizsi Százas fele csak!

Elindulás Mogyorósbányáról

És a második 50 km – ez már keményebb

Negyed 8 körül indultam tovább. Jó hosszú menet van itt, mert a következő ellenőrzőpont csak 71 km-nél van, így 20 km-t kell kutyagolni, ami nem kevés. Két kalocsai túrázóval mentem, a beszélgetés egy kissé könnyebbé tette a már sötétben gyaloglást. A hőmérséklet nagyon kellemes volt, egy szál pólóban mentem végig.

Bányahegyre (70,8 km) 23.39-kor értem, itt már szinte biztos volt, hogy a 24 órás szintidőn belüli teljesítés meglesz. A lábam már kezdte érezni hosszú távot, sajnos az elmaradhatatlan vízhólyag is megérkezett. De ezenkívül más probléma nem volt. Teát adnak itt ellátásként, a cukor fontos, hogy kalóriát vigyünk be folyamatosan.

Hasonló unalmas szakasz következett 11 km-en keresztül, szintén beszélgetéssel ütöttük el az időt. Koldusszállásra (81,8 km) 2.34-kor értem, itt szintén tea az ellátás. Sok elgyötört arcot lehet látni, hasonlóan az enyémhez. 🙂

Hogy legyen még „kellemesebb” az érzés, az ellenőrzőpont után km-eken át folyamatosan emelkedő rész vár a szenvedőkre. Ez 6 km-en keresztül tart, igaz, hogy nem durván, de ekkor már nem hiányzik semmi felfelé gyaloglás. Be kell kapcsolni a zombimódot és menni. Már világosban értem el 4.49-kor a 91,1 km-nél lévő templomrom ellenőrzőpontot. Itt egy utolsó előtti pihenőt tartottam.

Beérés Baj községbe már vasárnap reggel – már csak 4 km a cél!

Ami innen motiváció, az a cél előtt 2 km-re lévő kocsma. 🙂 Egy sziklás lefelé rész után már Baj faluba értem, a település végén van az említett kocsma. Itt egy túratársammal együtt ittunk egy sört, majd nekigyürkőztem az utolsó 2 km-nek. Már nehezen ment, 6.42-kor beértem a tatai Ifjúsági táborban lévő célba.

A tavalyi sima teljesítés után idén az időjárás és a kevesebb felkészülés miatt nehezebben ment, de a 22 óra 48 perces idő így is bőven a szintidőn belül volt. Utólag belegondolva nem bántam meg ezt a százasomat se, de azért közben és közvetlenül utána átkoztam magam, hogy megint elindultam. Vélhetően jövőre újra tervben lesz véve a Kinizsi Százas!

A végén ez jár, ha sikerült: kitűző és oklevél.